Mucsai Köpedelem
Short short short stories
Folyamatosan a közelgő télre készülünk, ez néhány napja történt. Pumpócskával csipkebogyót szedegettünk. Igazi íz- és vitaminbomba, a szüretelése pedig ingyenes és fájdalmasan jótékony akupunktúrás kezelés. Ráadásul teljesen eltereli a figyelmet mindenről. Talán túlságosan is. Megcsúsztam valamin és nagyot estem. Rittberger járhatott így, valahányszor duplán vagy triplán leszúrták. A pontozást nem vártam meg és kárt sem okoztam a levelekkel vastagon borított, puha talajban. Miközben feltápászkodtam, kíváncsiságból kikapartam az avar alól a gazfickót, akinek a mutatványt köszönhettem. Egy legalább három méter hosszú, hat-hét centi vastag, jó ideje ott pihenő, letört faágat.
- Milyen magányos lehet és hogy kiszáradt szegény! - sajnáltam meg és tudtam, hogy nem hagyhatom ismét magára az eddigi helyén.
Miközben odatámasztottam a legközelebbi fához, hogy ott ne felejtsem, félhangosan elgondolkodva jegyeztem meg.
- Lassan itt a tél, hazaviszem! Ebben a hidegben minden fa számít!
Váratlanul - hiszen nem vártam választ - és kivételesen nem a fejemben szólalt meg a hang. Édesen csengő női és a csipkebokor túloldaláról jött. Szokás szerint bölcsen, elgondolkodtatóan, mégcsak nem is rosszallóan. Egyszerű ténymegállapítás volt és azt éreztem, hogy avatott szakértője a témának.
- Igen. Minden fasz ámít! És nem csak ebben a hidegben! - én meg úgy voltam vele, valamit nekem is mondanom kell erre.
Nem magyarázkodni akartam, hisz az előrelátásom önmagáért beszélt. Egyszerűen csak biztosítani akartam afelől, hogy hozzá tökéletesen illő, sokoldalú párja van.
- Szeretném, ha elég fánk lenne télire! - mire a hang megnyugtatóan és egyetértően erősített rá.
- Ne aggódj, Pupák! Én is! Úgyhogy sütök majd rendszeresen és mindig tripla adagot! - nekem meg, miközben hangosan kezdett korogni a pocakom, már halkan csorgott a nyálam.
____________________________________________________________________
Péntek délután, munkából hazafelé indulóban kiáltott figyelmeztetőn utánam a hang, hogy:
- Vigyázzál a kurvákkal!
Körbenéztem, mert elsőre nem gondoltam, hogy értem aggódik, de egyedül voltam az irodában, hát ki másért. Megsajnáltam a hang gazdáját - rossz élményei lehettek -, ezért nem válaszoltam neki, hogy:
- Nem szoktam kurvázni!
És nem csak azért, mert Pumpócska miután alaposan elagyabugyált, még a butus fejemet is kiadósan elkalapálná a máskor oly gyengéden ölelő, mindig lágyan simogató, formás kezecskéivel, de ismer engem annyira, hogy pénzt sem adna efféle különös és egy gyönyörű hölgy számára megérthetetlen és elfogadhatatlan hóbortra.
Aztán már a kocsiban ülve volt időm alaposan végiggondolni a dolgot.
Nekem csupán egyetlen kalandom volt az öröm egyik gyönyörű és kedves, álomszép lábú leányával az életem során. Még tizenhat évesen, de sajnos alaposan elszúrtam.
Azon a bizonyos napon a rengeteg lemondás árán hosszú hónapok alatt összegyűlt zsebpénzem java részét elköltöttem már könyvekre és lemezekre. A maradék pedig nem fedezte a szépséges hölgy árajánlatában megjelölt összeg egyharmadát sem, jóllehet rengeteget segíthetett volna a túlságosan és kínzón elhúzódó szüzességem megszüntetésében. Pedig a pénz mellé könyveket, cigarettát, csokoládét és a kedvenc zenekarom bakelit lemezét is - vagyis szinte mindent, ami éppen nálam volt - felajánlottam neki, hogy lássa, igazi, bőkezű és tetőtől-talpig tettre kész úriemberrel van dolga. Hosszan és édesen nevetett ki, egész egyszerűen nem lehetett rá haragudni, mert kaptam tőle a végén egy puszit. Képzelhetitek!
Az utánam kiabáló hang gazdijának talán az lehetett a baja, hogy az általa bántón lekurvázott, sokszor nem is annyira Rossz Cicusok anyagi ellenszolgáltatásért végzik a számukra éppen az efféle faszkalapok által nem túl sok örömöt nyújtó és pont a rájuk szorulók által lenézett, elképesztően hálátlan munkájukat. A hang gazdájának tudomásul kell vennie, hogy ő sem dolgozik ingyen, miért pont ezek a hóban-szélben-napsütésben lányok tennék.
____________________________________________________________________
Ez palacsinta nyámnyogás közben jutott eszembe... Fiatalkori emlék, azokból az időkből, amikor még tökéletesen beszéltem a francia mellett görögül... is... :-)
- Hová menosz Menelaosz?
- Bulosz!
- Leszbosz?
- Nem, csak Szophoklész.
____________________________________________________________________