Mucsai Köpedelem
Ez az én csodakönyvem!
És igen! Már hallom Téboly felháborodott és artikulátlan ordítását, hogy:
- Mi a fasz csoda van ebben?
Szóval, mi is a csoda a könyvemben? Mindössze az, hogy képes voltam megírni. Semmi több.
- Ja, és mielőtt még ezt is lekicsinylően leszólod, csináld utánam! Írj akár jobbat, Bibi!
Gvorov gondterhelten néz és persze most is a homlokát masszírozza a ragacsos kezeivel. Nem szól egy szót sem, mert fogalma sincs semmiről. Neki a könyvelési naplófőkönyvön kívül még nem volt könyv a kezében. Ő kivételesen nem üvölt. Inkább pihenő kompot játszik, amit kikötöttek.
(Részlet a „Tisztázzuk!” című, a súlyos félreértések elkerülése végett és a kényes kérdések megválaszolása céljából kiadott, a vegyszermentes tisztaságmániámról árulkodó gyűjteményes könyvemből)
____________________________________________________________________
Az írás részben és szinte minden esetben a lehető legváratlanabb, másfelől sokszor a legalkalmatlanabb pillanatokban jön rám. Elalvás vagy vezetés közben, a zuhany alatt, munkaidőben, pont amikor a munka pont a legnagyobb figyelmet igényelné, fűnyírás közben, társaságban, utazás és kirándulás közben. A lényeg, soha nem olyankor, ha néha kipróbálom, hogy odaülök a gép elé írni. Oda mindig csak olyankor ülök, ha éppen a közelemben van és ha a lejegyzetelt anyagot akarom a papírról word-be menteni. Szóval, csak úgy leülni, írni, hogy majd jön az ihlet, nem megy. Szinte soha nincs előjele sem, hogy egyszer csak jön a gondolat. Ha erőltetem, soha nem jön. Amikor viszont jön, azonnal le kell írni, mert ha nem, örökre elvész. És igen. Jó a sok ötlet, mert nem lehet előre tudni, hogy melyik lesz majd valóban fontos része a könyvnek. És persze az egyik legnehezebb dolog a korábban kihagyhatatlannak vélt részeket kihagyni, félretenni.
Kedves György,
olyan jó a levele, hogy betetetném a következő hírlevelünkbe. Szabad?
(Írói hitvallásom és egy csepp ars poetica. Könyv Gurunak tett, őszinte, beismerő és feltáró jellegű vallomásom, valamint az Ő válasza)
Utólag még az alábbiakkak egészíteném ki:
- Magyarból sosem volt hármasnál jobb osztályzatom. (Engem olvasgatva biztosan és gyorsan megértitek ezt.) :-)
- A fogalmazásaim kettesnél nem voltak jobbak. (Megmondták, hogy miről kell írni és erre a mai napig nem vagyok képes)
- Az írás tényleg váratlanul és szinte mindig alkalmatlan pillanatban jön rám, de van egy helyzet, amikor még sosem jött a késztetés. Szex közben. Talán mert olyankor mindig más használta éppen a cerkámat... :-)
____________________________________________________________________
Könyvem műfaja a manapság oly divatos és méltán népszerű, agyrém. Ez valahol a tudományos fantasztikum, a pszicho horror és a munkahelyi terror között helyezkedik el. Nagyjából félúton. Vagy Földvár felé.
(Részlet a „Kicsodák ezek a micsodák” című hiánypótló sikerkönyvemből)
____________________________________________________________________
Mucsai: A végzetes félreértések és a vérig sértődések elkerülése végett szeretném kihangsúlyozni, hogy részemről semmiféle földrajzi jelentése nincs ennek a szónak! Mindössze minőségi, elsősorban emberminőségi.
Egy mucsai munkahelyen mindig és csak az arcomat figyeljétek! Mert, csalok! Amikor a legkomolyabb képet vágom, mindig olyankor nevetek rajtatok a leghangosabban. Magamban. Pontosan úgy csinálom Rodolfo után, ahogy ő azt a kezeivel tette anno. Szabadon.
(Részlet a „Kétségkívül én vagyok a világ legnagyobb színésze” című, önéletrajzi ihletésű szerény-regényemből)