Mucsai Köpedelem
Egy született szívtipró igaz története
(részlet)
Szeretnék megosztani egy röpke részletet a könyvemből, annak ürügyén, hogy ma jött el mindenkihez a Télapó! Ez a bőszőrű, vélhetően az alkoholizmusa miatt jogosítvánnyal csak rénszarvas húzta szánra rendelkező, titokzatos úriember.
Gyerekkorom óta próbálom megfejteni a kilétét, de hiába. Annyit sikerült megtudnom, hogy azért december hatodikán hordja szét a csomagjait, mert ezen a napon van a születésnapja és ő soha, senkitől nem kapott ajándékot ennek örömére. Amikor Mucsán kezdtem dolgozni, rengeteg gyanús esemény történt, már a felvételi beszélgetésen azt hittem, hogy a Télapóval állok szemben. Aztán sok-sok hónap alatt kiderült, hogy nem. Csupán Tébolyt is egyfajta és eléggé furcsa, titkos, elsősorban testi-lelki kapcsolat köti össze az említett illetővel. Szeret a szíve hölgye előtt Télapónak öltözni, amit sokan, nevetve sima perverziónak neveznének. De csak az tegye, akinek nincsenek hasonlóan izgalmas és kéjenc vágyai. :-)
Amióta Mucsán, a Koca Spednél dolgoztam, talán nem véletlenül Téboly nőügyei keltették fel leginkább a kíváncsiságomat. Nem irigységből! És nem azért, mert versengés céljából össze akartam volna hasonlítani a magaméival. Gyarló férfiúi és egyfajta szakmai kíváncsiság volt csupán.
Néha Gvorov kérdezte, máskor a Bibi nyílt meg néhány mondat erejéig magától, de sohasem éreztem dicsekvést a hangjában. Egy tetőtől-talpig férfinak ilyesmire szüksége sincs. Ugyanakkor a jóleső csodálkozásnál tovább soha nem jutottam. Most viszont, hogy a hang figyelmeztetett a fogyatékosságaimra, a szellemi adottságaimhoz képest relatíve gyorsan raktam időrendi sorrendbe az eddig hallott történeteket. És mégha jókora késéssel is, a segítségükkel kirajzolódott egy született és elképesztően daliás szívtipró képe.
Nem sok jobb dolog létezik egy munkahelyen, mint ebéd után, teli hassal romantikusan erotikus történeteket nézni. Jólesett becsukni a szememet, aztán televíziós sorozat epizódjaiként nézni végig őket. És persze minél többet tanulni belőlük álmomban. Az első résszel kezdtem és abban bíztam, hogy legalább az első évadra jut majd időm a munkanap végéig. Mivel a kíváncsiságom mindennél erősebb volt, úgy voltam vele, hogy, bár Gvorov biztosan nem fizeti ki, legfeljebb túlórázni fogok.
...
Aztán csak elérkeztem az évadzáró, 14. részhez.
A legutolsó történet volt a legkeményebb. Még a bekarikázott számot is felismertem, ami a megtekintés ajánlott korhatárát jelezte. Egy hibátlanul beírt 12-es figyelmeztetett rá, hogy az ifjúságnak nem ildomos ilyesmit néznie elalvás előtt. Már-már hamisítatlan pornó volt, ami Téboly esetében valószínűleg mindennapos, sima hétköznapi dolog lehetett.
Szokás szerint december hatodika volt, a Bibi egyik legkedvesebb napja. Ezen a napon az ő Cica asszonya mindig későn ért haza, hiszen a NAV, azaz az adóhivatal az év végi, ünnepi és alaposan felemelt bírságokkal volt elfoglalva. Amikor hazaért, a szexi papucsában mindig talált néhány tábla csokoládét és egy virgácsot. Hosszú ideig arra gyanakodott, hogy a finomságokat valójában a Bibitől kapta, mert a testalkata, a mozgása, de még a hanghordozása is nagyon hasonlított a Mikuláséra. Ráadásul az ő ura volt az egyetlen, aki tudta, hogy mire kell használni a virgácsot, ha egy hölgy is van a keze ügyében.
A Cica ezen a napon váratlanul ravasz húzásra szánta el magát. Azzal az ürüggyel, hogy fontos dolga van, két órával korábban kéredzkedett el a munkahelyéről. Valójában csak rajta akarta kapni a Bibit valamin.
Téboly is meglepetéssel készült, Gvorov meg őt engedte el hamarább a munkából. Amikor hazaért gyorsan lezuhanyozott, ami a Bibi esetében önmagában az év meglepetése volt, de az ő Cicájáért nem ismert lehetetlent. Ezután jött a szokásos meglepetés. A beöltözés. Olyan jól csinálta, hogy bármelyik fővárosi színházban felléphetett volna. Akár még önálló est keretében is. Az első évükben Atom Mackó, a rá következőben Zseb Kandúr, utána Bél Királyfi és a tavalyi évben Zsír Legény várta haza az ő szerelmes asszonyát. Most valami egészen különlegesre készült.
Miután megtörölközött, a Bibinek furcsán és az összes irányba megnyúlt az orra. Nagyon erős hiányérzete volt, de egyelőre nem tudta, hogy mi okozza ezt. Amikor végül rájött, morogni kezdett.
- Nem is szoktam büdös lenni, csak most jó a szagom! - állapította meg, aztán nem vesztegette felesleges dolgokra a drága idejét.
Titokban titkolt titkos kincseket vett elő a titkos rejtekhelyről, amit még az ő Cica asszonya előtt is eltitkolt. Lassan, de inkább komótosan kezdett el öltözni, miután gondosan kiválasztotta az ünnepi alkalomhoz illő, egyedi ruhadarabokat. Már csak a négy kedvence maradt hátra. Meg előre. És persze alulra, meg felülre. Először a mackónadrágjába bújt bele, majd a bajuszkötő következett. Miután megszagolgatta, elégedett arccal, lassan húzta fel a zokni mamuszt. Amikor belenézett a tükörbe, muszáj volt azt is megállapítania, hogy nem csak jóképű, de tényleg nagyon hasonlít a távoli, december hatodikán született, képzeletbeli barátjára is. Elégedett arccal tette fel a helyére, a fejére a Télapó sapkát. Mintha csak megérezte volna, hogy a Cica ma korábban jön haza, nem húzta az időt. Felvette a hátára a korábban alaposan megpakolt puttonyát. Akkor szólalt meg a csengő, de nem indult el kinyitni az ajtót. Izgatottan hallgatta végig a titkokat rejtő női táskában való hosszas kotorászás izgató, majd az ezt az izgalmat a végsőkig fokozó kulcscsörgés hangjait. Aztán már ott is álltak egymással szemben. Az elképesztően daliás Télapó és a szexi krampuszlány.
Egyszerre kezdtek énekelni, pedig nem beszéltek össze. De ami ennél is és megdöbbentően izgalmasabb volt, hogy ugyanarra a dalra fakadtak.
- Hull a pelyhes fehér hó! - dalolta Téboly.
- Jöjj el kedves Télapó! - vágta rá gyönyörű szoprán hangon a Cicája.
- Van zsákomban minden jó! - próbálta elhúzni a mézesmadzagot az ő Cicájának a gyönyörű és érzékeny orrocskája előtt és végsőkig felajzani a nőt a Bibi.
- Piros alma? Mogyoró? - kíváncsiskodott találgatva az ő asszonya.
- Igen! Mogyoró kettő is! - hagyta abba az érzéki éneklést a férfi, mert úgy érezte, hogy lassan a lényegre kell térni.
- Látnom kell! És számszakilag ellenőriznem! - nézett játékosan szigorú arccal rá az ő álomszép Cica asszonya.
Közben Téboly ünnepien elegáns öltözékében gyönyörködött. Annyit tett még hozzá, hogy:
- De előbb, válaszolnod kell a legfontosabb kérdésre, hogy megtudjam, az vagy-e, akinek gondollak!
- Állok elibe! - válaszolta a férfi bátran és tényleg odaállt, ahová ígérte.
- Ha az vagy, akinek látszol és akinek gondollak, akkor tudnod kell, hogy mikor születtél! Év nem kell, elég a hónap és a nap!
- Ki fogom találni! - ígérte a Bibi és láthatóan törni kezdte a fejét.
A nő kéjesen és várakozón ráncolta össze a homlokát és látszott rajta, hogy bízik az ő urában.
- December hatodikán? - motyogta a Bibi és amikor ránézett a Cicájára, azonnal tudta, hogy igaza van.
A nő mosolyogva lépett közelebb és közben elkezdte kigombolni a szexi krampusz ruháját. Téboly felajzottan tárta ki a karját. Ölelni akarta a nőjét és csak arra tudott gondolni, hogy ha a Cica számolni kezd, meglesz-e a két beígért mogyoró.
- Ünnepi, jutalom puszit kapsz először! - ígérte a nő. - Ha hozzád férek és nem zavar meg benne a bozontosan sűrű elő szőr! - tette még hozzá és villámgyorsan lekapta a férfi fejéről, az annak még az arcát is teljesen eltakaró sapkáját.
Amikor végre elővarázsolta az embere képén burjánzó szőrkupacból az érzéki és kívánatosan kívánós ajakát, a férfi megpuszilta a Cicája arcát.
- Még! Még! Még! Ennyi nem elég!- sikoltott fel hangosan az izgalomtól felhevült nő, mire a Bibi megtette mégegyszer.
A nő teljesen odavolt. Meg vissza. Aztán megint oda. Majd vissza. Alig bírta abbahagyni. Rég kapott ilyen sokat rögtön egymás után.
- Ó, te pazarló! - suttogta a szőrösen is jóképű férfi fülébe, majd tovább fokozta a fokozhatatlant. - Te pazar ló! Te livér! - mire a Bibi felnyerített örömében és megigazította az ünnepi lófarkát.
De még nem volt vége, mert őrült izgalmában már-már köztörvényes, a törvény által 3-tól 8 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűnös cselekedetre próbálta rávenni a Bibit.
- Tulajdonolj engem az akaratom ellenére és jogosulatlanul, te bitor ló! - sikoltozta közben, mert az egyik legizgatóbb erotikus álma volt, hogy az ágyból nézi és hallgatja végig, ahogy a Bibi csuklóján kattan a bilincs.
Ez korábban is mindig az érzéki fantáziájának a csúcspontja volt. A Bibit óvatosan ültették be a rabszállító autóba, közben vigyáztak, hogy be ne üsse a fejét. Adhatott még egy búcsúcsókot, aztán a szétdúlt ágyon ülve felvették a nő vallomását. Ezután rendre főzni kezdett, mert tudta, hogy az előzetesből másnap nagyon éhesen jön haza az ura. Ilyenkor már túl volt mindenen és csak annyit bírt erőtlenül suttogni, hogy:
- Megetetlek szerelmem gőzerővel, hogy te meg engem győzz erővel!
Mivel nem volt mit tovább álmodni, eléggé hirtelen ébredtem fel. Aztán rájöttem, hogy más ébresztett fel, csak arra az ember egy munkahelyen nem számíthat alvás közben. A Bibi horkolt, mint a disznó. Ijedtemben oda néztem, de úgy megijedtem, hogy ugyanazzal a lendülettel elkaptam a tekintetemet. Tébolynak nyitva volt mindkét szeme és a szája is, csak az orrlyukai voltak bezárva. Meg valószínűleg a füle, mert ő nem ébredt fel a hangzavarra.
- Tehát, nem a puttony esett le a földre! - jöttem rá, hogy nem nézhetem tovább a történetet.
Nem bántam, de ott volt bennem a szokásos kíváncsiság, ha a szexről volt szó. Csupán Téboly látványa tartott vissza, akinek hol felemelkedett a feje, hol leesett. Közben iszonyúan hortyogott és most értettem meg, mi volt az a fura háttérzaj, amit alvás közben végig hallottam.
Végignézve a történeteket, most már megértettem végre, hogy miért jön be reggelente annyira nyúzottan és kialvatlanul Gvorov jobb keze.
Próbáltam magamhoz térni, közben pedig mégegyszer végigfutottam az álombéli történeteken. Egyikben sem volt hortyogás.
- Ezek szerint a hölgyeket nem zavarja a horkolás! - állapítottam meg és ez teljesen új volt számomra. - Vagy csak az eszméletlenül gyönyörű és szörnyen frigid hölgyeket!
Újra és újra arra kellett rádöbbennem, hogy Tébolynál szerencsésebb és a nőkhöz jobban értő, érzékien sármos, sármosan bűbájos és bűbájosan érzéki férfi nem igen létezhet.
- Az egész világon is csak néhány! - ámultam el a szerencsémen, hogy nekem mégis sikerült az egyikbe belebotlanom. - Rengeteget kell még tanulnom és ha elég figyelmes, türelmes és szorgalmas leszek, akkor rengeteget fogok tőle tanulni! - határoztam el és azt is, hogy már másnap hozzálátok.
Hiszen az első mucsai napok egyikén - amikor nem tudtam még, hogy a déli zabálást követően a Bibi mindig elalszik az utolsó vagy az utolsó előtti falat után -, tényleg belebotlottam. A székem mögötti széken terült leginkább szanaszét, én meg a rettenet horkolás forrását kerestem, de annyira a dübörgő hangzavarra figyeltem, hogy a gazdáját nem vettem észre. A furcsán összevissza hagyott két kurta lábát sem, így az ablakon keresztül kis híján az udvaron találtam magamat a botlás után.