Mucsai Köpedelem
A nagyon geci Rács
(részlet)
A flúgMASter egy különösen remek hely volt, ahol valóban dolgozhattam eleget, folyamatosan lógathattam kifelé a belemet. Éjjelente a zűrzavart szerveztem, közben a mocskot pucoltam a nappalos tahók - bocsánat, manók - után. És hogy a hétvégeken se kelljen odahaza lustán túl sokat unatkoznom, némi plusz járandóságért megcsináltam mindent, amit a pénzügyesebbeknek nem sikerült a röpke munkaidejükben. Azaz a sima hétköznapokon, mindössze napi nyolc órában. Rontottam és bontottam a számlákat helyettük és mindenki megelégedésére. Főnököm, a túlhízott és sunyi arcú Rács Geci - akit a legtöbben egész egyszerűen csak geci Rácsnak hívtak a háta mögött -, minden olyan reggelen, amikor belém botlott, minden érdeklődés híján, teljesen értelmetlenül és feleslegesen megkérdezte tőlem, hogy:
- Mi a helyzet, Gurigám? - amire én soha nem tudtam semmi értelmeset mondani.
- Aludtam egész éjjel és közben fáradtra lógattam a lábaimat. Mivel nem akadt semmi dolgom, még a faszomat is véresre vakartam unalmamban, te nyavalyás paraszt! És ha nem fél 5-re jöttek volna a kocsik rakodni, még ki is verem és akkor most álmos lennék. De mióta és mit törődsz te azzal, hogy mi lenne a jó nekem? - kérdeztem meg tőle és válaszoltam meg mindjárt helyette magamban.
Közben pont úgy vigyorogtam, mint akinek nincs ki az összes kereke.
- Természetesen minden a lehető legnagyobb rendben van! - néztem bele ilyenkor mindig igen komoly arccal a vizenyősen dülledő szemeibe és válaszoltam sokatmondóan rendre ugyanazt neki.
De hát, hülye kérdésre nyilvánvalóan ugyanolyan volt a válasz.
- És természetesen pontosan ugyanúgy - azaz tökéletesen -, ahogyan az máskor is szokott lenni! - emeltem fel hirtelen figyelmeztetően és kissé talán fenyegetően az ujjamat, hogy végre jól vésse bele a hatalmas feje ellenére sem túlságosan méretes agyába mindazt, amit tőlem tud meg.
Nagyon kevésen múlott, hogy hangot adjak az ingerültségemnek, hogy ezt a furcsa micsodát kell hallgatnom a Kicsi Nissan rádiója helyett, már a hazafelé vezető úton.
Mindezek után és a mondanivalóm fontosságát a szigorú tekintetemmel nyomatékosítva, vagy félórán keresztül soroltam neki, hogy mi mindent csináltam kora estétől késő reggelig. Miközben csodálattal és elégedett arccal hallgatott végig, én magam sem értettem, hogy honnan volt időm, ambícióm és energiám ennyire sok mindenre. Valóban majdnem annyi ideig tartott pontosan és hiánytalanul felsorolni az összeset, mint nem sokkal korábban megcsinálni, úgyhogy tényleg kis híja volt, hogy beszéd közben eltátsam a számat az álmélkodástól. Képzeletben először csak felnéztem magamra, majd elismerően veregettem meg mindkét vállamat. Végül elhatároztam, hogy innentől kezdve úgy emlegetem magam, hogy a Munka Ünnepelt Hőse. Azaz, a manapság oly divatos és beszédesen sokatmondó mozaikszavas rövidítéssel, egyszerűen csak MÜH. Óriási szerencsém volt, hogy nem hatódtam meg annyira, hogy a szépségesen kékséges szemeim könnybe lábadjanak. Biztos voltam benne, hogy a Geci kárörvendően félremagyarázta volna azzal, hogy sajnáltatni akarom magamat.
- Még az is elképzelhető, hogy nemcsak álmodtam, hanem alvás közben tényleg és mindjárt megcsináltam ezt a rengeteg mindent! - csillant fel szinte egy időben mind a négy szemem. - De akkor meg miért nem adsz fizetésemelést nekem? - kérdeztem meg tőle szokás szerint gondolatban és hosszan a pofájába bámulva, kíváncsian vártam a válaszát.
- Van még valami egyéb? - értetlenkedett ilyenkor mindig, ahelyett, hogy egyenes választ adott volna, én meg elköszöntem és hazafelé indultam, hogy kipihenjem mindazt, amit még felsorolni is fárasztó volt.
A Rács Geci utált, mint a szart és kedvelt mindenkit, aki aljas volt velem. Különösen a Röfi D'Andi - mások szerint Röfi Dandy - nevű zsírdísznőt. Vagyis zsírdisznót, aki az ott töltött öt év alatt pontosan egyetlen egyszer sem szólt hozzám, viszont napi szinten mocskolt a hátam mögött.
Aztán egyik este, amikor kiértem Foltra, az alábbi levélváltás fogadott a céges belső levelezőben. Kiflike, az egyik importos írta a Gecinek.
Kedves Ringós!
A ma esti fossztrájk gyűjtőben érkezik 1 karton - 1 kg - "Ersatzteile megnevezésű küldemény, amelynek ön, azaz Siklós a címzettje.
Feladó: KáBéXXXL Headhunters, Drogosboss PhGmbH.
Behozatom Murival Tóthra, ha Sikamlósnak is megfelel.
Üdvözlettel,
Besztercei M. Szilvácska
munkanő és társ
A levél alatt ott volt a Geci válasza is, ami árulkodóan bizonyította, hogy a protekcióját nem számítva, miért is ő a főnök a cégnél.
Rács, Geci írta:
Előtte kérem Kurblit "hallgassa le" és ha ketyeg, szívesen neki adom. Nem vagyunk mostanában túl jóban az XXXL-lel...
Ringyós
Mindenki elképzelheti, hogy mennyire a szívemet és mellette a lelkemet is vadul melengető érzés járta át minden porcikámat, a tenyeres-talpas és meglehetősen gyomos-gyomros paraszt újabb gazembersége miatt. Vagy romos. Azt addig is tudtam - és illúzióim sem voltak afelől -, hogy mennyire utál engem, hiszen a legelső pillanattól lekezelően bánt velem és napi szinten igyekezett megalázni a csak hozzá hasonlíthatóan geci beszólásaival. De, eleddig legalább nem a céges nagynyilvánosság előtt csinálta mindezt. Mindettől és mindentől függetlenül ezen az éjjelen is nagy szorgalommal tettem a dolgomat. Elvégre nálam a munka alapból egy olyan becsületbeli ügy, amit senki és semmi nem tud rossz irányba befolyásolni. Bevittem a csomagot az irodájába és mielőtt odabasztam az íróasztalára, gyönyörű ívben kétszer odaköptem a lapjára. Éppen a Geci aláírására váró szabadságos papírok mellé. Vagy alá. Mielőtt még meglepődhettem volna, hogy az idő múlásával milyen kevéssé kopott meg a tudásom - hiszen utoljára egy visegrádi kirándulás során a picurka lányomat tanítgattam az édesanyja legnagyobb örömére minél szebben és még annál is messzebbre köpni -, inkább lementem a földszintre az íróasztalomhoz és megválaszoltam a levélváltás nekem szóló részét. Mivel a magasröptű kultúra alapból és mindig az életem fontos része volt, igyekeztem nem csak szépen és visszafogottan, de az átlagosnál jóval gazdagabb szókincsem segítségével választékosan fogalmazni.
Kedves Fingós!
Lehallgattam és ez a vacak tényleg ketyeg... Nem volt képem az egészet megtartani, de a kis "ketyegő dobozt", ahogyan azt javasoltad, kivettem belőle...
Még nem tudom, hogy vajon mi lehet benne, mert a svájci nyelv nekem tökéletesen kínaiul van... de kaptam rá ígéretet, hogy lefordítják.
Ez van ráírva...
"Cartier handmade golden watch with 24 pieces of diamonds.
Price: CHF 450.000,-"
Most már kezdek egy cseppet izgatott és kíváncsi lenni, mert este 10-kor lett az enyém és még mindig nagyon szépen ketyeg, óránként pedig gyönyörűen zenél is.
Köszönöm szépen! :-)
A nagy karton dobozt az asztalodra tettem, az értesítőt pedig leigazolva, a Kiflicsücsköcskéére.
Vidám Vasárnapot és jókedvűen böfögős hétvégét kívánok!
Gurtni
Még annyit fűznék hozzá, hogy miközben közel 5 évet dolgoztam a geci Rácsnak, a durumdurungnak soha egy emberi szava nem volt hozzám. Ahogy a pont alatta, de éppen felettem elhelyezkedő röfögő nőnek sem, csak annak másmilyen se.