Mucsai Köpedelem

• 

Drága Barátaim!

 

Ezt az írásomat március 19-én kellett volna közzé tennem és ne menjünk bele, mi akadályozott meg ebben. Időutazásra hívok mindenkit inkább! Vagy aztékabb.

Tudós emberként mi egyébbel ajándékozhatnálak meg benneteket, mint a kondor keselyűhöz hasonlóan magasröptű tudományos értekezésem röpke részletével. Kérem, fogadjátok sok-sok szeretettel és kínzó, emiatt sürgősen csillapításra vágyó tudásszomjjal. Szóval, vegyük úgy, hogy három nappal korábban, március 19-e van.

Ma van a Mucsai Analfabéták Világnapja! Ezen jeles alkalomból Gvorovot, a mucsai bolgárőrség önkéntes főparancsnokát szeretném köszönteni. Ő nem olvas és nem ír. Sokkal inkább skót! Talán, mert számolni is csak az ujjai segítségével tud. 10-ig és csak a pénzt, miközben maga felé hajlik a keze.

Tegyem hozzá őszintén, hogy jómagam szintén analfabétának születtem. A Hurka viszont az is maradt, ami abból fakadhat, hogy ő egy jó helyen és időben született őszinte ember, aki már a kezdetektől imádott ordítani és toporzékolni. Végül az első irodáját a padláson rendezte be és azóta is folyamatosan ordít és toporzékol.

Gvorov, önnön állítása szerint egy igazi alfahím. Hiszen valahányszor férfiasan összeráncolja a feje búbjáig érő, sárgásan csillogó homlokát, majd jómódúan kidomborítja a tekintélyt parancsoló, önmagáért és a gazdájánál sokkal értelmesebben beszélő pocakját, majd elégedetten megvakarja a köpcös termetéhez képest mértanilag középen elhelyezkedő mindazt, amit kell, azonnal igazi alfahímnek érzi és mutatja magát. Tegyem hozzá őszintén, első pillantásra és az egyszerű szemlélődő számára annak is látszik.

Ugyanakkor, a fentiek ismeretében a látszat némileg csalóka. Hiszen, azt egy laikus is pontosan tudja, olyan, hogy analfabéta alfahím nem létezik. A páratlanul hosszú, közel négy évtizedes kutatásaim, a felbecsülhetetlen értékű mucsai tapasztalataim és a szerteágazó tudományos ismereteim alapján bátran kijelenthetem, Gvorov biztosan nem alfahím. Hanem egy ahhoz megtévesztően hasonlító, rendkívül ritka, bétahím. Egy úgynevezett analfa bétahím.

Kissé ugyan megkésve, de, köszöntsük sok-sok szeretettel!

 

(Előre jelzem, hogy soron következő tudományos értekezésem Gvorov Hormonjai-ról szól majd.

Ezután pedig Téboly egyik hét pecsétes, a hét hónapja mosatlan ingének - vagyis nem az ő Cica asszonyának, Ingének - a zsebében hét lakat alatt őrzött, némileg fura szagú ételmaradékának a titkos receptjét tervezem közkinccsé tenni.)

 

Tanult tudós emberként folyamatosan érzem a felelősség súlyát, hogy a tudásomat megosszam, az arra rászorulókkal. Közben természetesen nem szeretnék kibújni a bőrömből. Még akkor se, ha Gvorov, vélhetően nagyon szívesen segítene nekem ebben, egy éles és hegyes eszközzel. Hiányoznának a szeretett szeplőim, melyek ékes bizonyítékai a végtelenül gyarló, emberi mivoltomnak. A nem szeplőtelen fogantatásomnak.

 

Üdvözlettel és őszinte szeretettel,

 

Prof. Dr. Gy. P. Ph.D., med. Habil és Debil :-)

____________________________________________________________________

 

Drága Barátaim! :-)

 

Mivel az ideidézett írás gazdija, bizonyos K. Tibor megszüntette a lehetőséget, hogy Tőle osszam meg, hát beteszem egy Ctrl+V-vel...

Nem kedvelem a sértődős embereket, bár egy gyönyörű, szép lábú és gömbölyded popsijú, gyengéd ajakú hölgynek még ezt is elnézem, mert én már csak ilyen vagyok. :-) De egy sértődős, fafejű, komoran tekintélyes nézésű, tohonya járású és totyakosan pocakos ún. férfi az én szememben csupán egy pisis kislány... :-)

Lássuk hát!

 

"Emberek ébresztő! Figyelem!!!!

 

Mondjunk nemet a KABÁT-ra! Egyre többen ismerik fel végre, hogy a kabátok valójában NEM VÉDENEK a hideg ellen! Az egészet a ruhalobbi és a nagy ruhagyártók erőltetik az emberekre!

• A kabátokat sosem tesztelték rendesen, nem tudni, hosszú távon mit okoznak!!!
• Az ősembereknek sem volt kabátjuk, a természetes hidegtűrés mentette meg őket, és a mai embernek is az tesz jót!
• Egy fél citrom levele és 3 ánizsmag többet segít a hideg ellen, mint a teljesen mesterséges és természetellenes kabát!
• A kabát rengeteg műanyagot, a zipzár részen pedig veszélyes fémeket tartalmaz, amik a szervezetbe bejutva óriási károkat tudnak okozni.
• A kabátban olyan anyagokat használnak fel, amiket élelmiszerekben még sosem engedélyeztek, akkor hogy is van ez?
• Nem furcsa, hogy óvodás korunk óta ránk erőltetik a kabátot és azt mondják, higgyük el, hogy hasznos??? El kéne gondolkozni!!!
• Valamennyi ember, aki az elmúlt 100 évben Magyarországon meghalt, hordott kabátot!!! Véletlen?!
• Egyes "tudósok" azt állítják, kabátot kéne hordanunk, de egyik nyilatkozatukban se volt rajtuk kabát!!!
• A NASA sosem fejlesztett kabátot, pedig az űrben nagyon hideg van! Emberek, ébresztő!!!
• A kabátokat különböző módokon kezelik, tele vannak VEGYSZEREKKEL! Ne hagyd mérgezni magad!
• Elgondolkodtál már azon, mi lesz a fehér kabátokkal, mikor már nem használják őket? Nézz fel az égre! Ledarálják és repülőkről szórják szét, hogy a bennük lévő vegyszerekkel irtsák az embereket!!!!
• A kabátokba chipeket varrnak, hogy azokkal programozzák az emberek agyát! Vajon miért csak az ott dolgozókat engedik be a kabátgyárakba? Az átlagembert miért nem? KIDERÜLNE AZ IGAZSÁG?
• Láttál már valaha kabátgyártós videót? HOPPÁ!!!
• Egy ismerősöm barátja apjának a munkatársának a fia, aki szabó, igazi profi és ért a kabátokhoz, kibontotta a varrást a kabátján. Azóta eltűnt! Sem ö, sem a kabátja nincs meg!
• A KABÁTLOBBI MIT TITKOL ENNYIRE?
• Az összes videót, ami a kabátok ellen szólalt fel, eltűntették a Youtube-ról! Mi más, ha ez nem bizonyíték?
• ÉBRESZTŐ EMBEREK! NE DŐLJETEK BE A KABÁTLOBBINAK! KITARTÁS, MERT VANNAK AKIK LÁTJÁK A JÖVŐT, ÉS NINCS MÁR SOK IDŐ HÁTRA, ELJÖN A KABÁTMENTES CSODÁLATOS ÉLET!"

 

Ennyi! Fantasztikusan nyomó sérvek! El kell ismernem. :-)

 

Én természetesen vállalom a magamét, az marad változtatás nélkül... :-)

Alább...

 

És most lássunk egy kiváló példát az emberi butaságra, a sunyi rosszindulatra, amit rossz minőségű és némileg penészes „humorba” csomagolt a szerző. Az első gondolatom az volt, hogy ő nem más, mint Kelemen. Valószínűleg nem a Kőműves… hacsak nem beépített ember és tökéletesen működő álruha, az a bizonyos kabát. Mégis, inkább a másik Kelemenre gondolok. Csak most nem énekel. Ő nem lehet más, mint a kabátlobbi ügynöke, Kelemen „télen-nyáron” Kabátban. Így már némi értelmet is nyerhet az írás, ha elég türelmünk van elgondolkodni rajta.

Tudományos köreinkben mi ezt a folyamatot hívjuk részben a hablaty végtelenül lassú és sokszor eredménytelen metamorfózisának. Másfelől Metamorf sötét gondolatainak titkos oázisának.

(Bocsánat, ha néha kibújik a szög a zsákból... azaz a tudós ember énbelőlem... :-) )

Zavaros, buta példa, ostobán otromba párhuzam, afféle gunyoros-humorosnak szánt, álokoskodó kioktatás, a felsoroltak miatt csekélyke mondanivalóval.

Én inkább az ún. tudományban feltétel és gondolkodás nélkül hívő, tekintélyelvű, a rossz természetéből és a protekcióval szerzett magasabb munkahelyi beosztásából fakadóan mindig kéretlenül és megkérdőjelezhetetlenül észt osztó oltott ember egyfajta önigazoló próbálkozásának és másoktól megerősítő visszaigazolást váró segélykiáltásának érzem, a fentebb olvasható írást.

Természetesen fenntartom a tévedés jogát! :-)

A végére egy különös kérdés. Ismeri közületek valaki az S. Sik Robit? :-)

 

Üdvözlettel, szeretettel, végtelen jókedvvel és nagylelkű bőséggel,

 

Prof. Dr. Gy. P. Ph.D., med. Habil és Debil :-)

____________________________________________________________________

 

Drága Barátaim!

 

Kéréssel fordulok Hozzátok!

 

Tudom, nehezen hiszitek el és nem is magyarázkodásnak szánom, de még a magamfajta tudós ember sem tudja mindenre a választ. Pedig ámulatba ejtően, szinte életveszélyesen vág az eszem és ha kell, ha nem, emlegetik is a közeli ismerőseim. Pont úgy vagyok az éles elmémmel, mint dél-kóreai barátom, Kim Dzsong, amit már ő is Un. Az álomszép és - amint azt pár éve a Bibitől megtudtam -  engem valamiért őrülten vonzó, rettenet frigid hölgyek igazolhatják, hogy elképesztő arc- név-, popsi- memóriám van. Valamint sok más olyan képességem, ami valóban irigylésre méltó.

Lássunk hát néhányat. Férfi létemre képes vagyok egy időben akár több dolgot is megtenni. Plédául olvasás közben palacsintát, a mákos tésztát pedig kanállal enni. Cigarettázás közben kávézni. Ééés! Ezt még fordítva is könnyedén megcsinálom. Kávézás közben szívom a cigit és azon sem kell gondolkodnom, hogy éppen melyiket csinálom. Tényleg elképesztő! Teljesen egyedül, minden segítség nélkül fel tudok öltözni. A hölgyekkel ellentétben, messze lekörözve őket, tükör nélkül is meg tudok fésülködni.

De, hagyjunk mindent, ami dicsekvésnek tűnhet! Én egész egyszerűen ilyen vagyok. Végtelenül, már-már felháborítóan szerény.

Már az oviban messze kilógtam a sorból. Miközben a többi gyerek titokban irigykedve és gúnyolódva-röhögve bámult, én nyaltam egyedül tisztára a tányért. Utólag jöttek csak rá, hogy behozhatatlan előnyre tettem szert. Végnélkül és sárgulva irigykedtek, pedig ők halasztották holnapra, amit aznap is megtehettek volna. Egyik se gondolta akkor, miközben kinevetett, hogy jó pár évvel később a hölgyek ámulva-gyönyörködve imádják-élvezik majd, hogy mennyire a gyakorlat teszi a valódi mestert. Megettem a kelkáposzta főzeléket, repetáztam is, ráadásul nem a 2-3 plusz fasírt miatt. Ebéd után az óvó néni mindig én mellém feküdt, hogy elaludjak végre, bár ezzel pont nem azt érte el. Míg ő édesen aludt a karjaimban, a keresgélve kutató ösztöneimet ébresztette fel és indított el egy igen hosszú, akkor végtelennek tűnő, titkokkal, emiatt kezdetben leskelődéssel teli úton.

Muszáj volt megtudnom, mit rejt a köpenye, ami izgatóan gömbölyödött elöl felül és hátul lejjebb. Aztán, ott voltak a velem egykorú lányok, akik akkor még egyáltalán nem domborodtak, mégis felizgattak. Meglestem őket öltözködés közben, hiszen meg kellett tudnom, hogy mitől és miben mások, mint a fiúk, a hosszabb hajukon kívül. Akkor bújt elő belőlem a sarjadó tudós ember szinte csillapíthatatlan tudásszomja. Valamiért még látatlanban biztos voltam benne, hogy valahol ők a rövidebbek nálunk.

Jó néhány évvel később arra is rájöttem, hogy mi az értelme ennek a különbségnek. A sok-sok részeredmény további kitartó, fáradhatatlan kutatásra ösztönzött. Szó szerint, mert egyre inkább az elemi ösztöneim súgtak, vezettek, irányítottak közben, a végeredmény pedig önmagáért beszélt, hiszen rengeteg örömöt találtam benne. A kutatót és a kutatás alanyait is kivétel nélkül minden esetben, megszámlálhatatlanul sokszor és messzemenően kielégítő végeredménnyel. Ott döbbentem rá, hogy nagy a konkurencia, mert a többi fiú is kíváncsi. Ezek után talán érthető, miért tekintettem a tudományosan tudós pályafutásom csúcsának ezt a kérdést.

Az iskolában szinte minden érdekelt. Természetesen a tanuláson kívül. Afféle örökké éhes és nem különösebben válogatós mindenevő voltam. Mint egy disznó. Ott nem disznólkodhattam eleget azon szülők miatt, akik bölcsen és előrelátóan lebeszélték rólam a leánygyermeküket.

Különleges, a férfiakra egyáltalán nem jellemző, elképesztően összetett és végtelenül logikus gondolkodásra képes agyam van. Ugyan sokszor beszélek hülyeséget és félre, de ez azt bizonyítja, hogy még erre is képes vagyok. A hölgyekkel ellentétben nekem nincs memóriám, nem emlékszem semmire, ami öt percnél régebben történt. Sosem fogom megérteni, miért kellene, hogyha az ember fia megtanult írni és bármit visszaolvashat, ha ezt a tudását folyamatosan használja. Éppen ezért nem versengek a hölgyekkel, akik bármikor megmondják, mi történt kilenc évvel, tizenöt hónappal, nyolc héttel, harminckét nappal, huszonhét órával, hatvannégy perccel és tizenhárom másodperccel korábban.

 

A tudós, keresgélve-kutató ember pályafutása rögös-göröngyös, dimbes dombos út, amit sokan folyamatos kudarcnak élnek meg és feladják, elhagyják. Engem sokkal erősebb kitartásra ösztönzött és még így sem sikerült minden kérdésre megtalálnom a választ. Úgy vélem, az átlag ember számára felfoghatatlan emberi nagyságomat, a tudomány iránti végtelen alázatomat és a párját ritkító szerénységemet igazolja az őszinte beismerésem.

Nem véletlenül vagyok hosszú évtizedek óta az MHDTTT* tiszteletbeli elnöke. Csak nagyon kevesen mondhatják el ezt magukról. Ráadásul a legkomolyabb helyekről kapok megkereséseket egy-egy felmerülő és megoldhatatlannak tűnő kérdéssel kapcsolatban.

 

Éppen az említettek miatt a legtöbb rejtély, amivel kisgyerekkorom óta találkoztam, szinte kivétel nélkül és rendre magától oldódott meg idáig. Mondhatom, hogy egyetlen kivétellel, ami máig megmaradt - talán örök - talánynak.

Kivéve, ha segítséget kapok valamelyikőtöktől. Vagy valamelyik kőtöktől.

Szóval...

 

Máig nem értem, hogy miért apa cukának fund a luka és nem anya cukának! A harmadik kávémat iszom, de ez sem segít!

Esetleg Közületek valaki?

 

Köszönöm! :-)

A tudomány alázatos, elhivatottan szorgalmas, már-már rab szolgája,

 

Prof. Dr. Gy. P. Ph.D., med. Habil és Debil :-)

 

*Magyar Habil-Debil, azaz Tudományosan Tökkelütöttek Társasága

____________________________________________________________