Mucsai Köpedelem

Végezetül néhány szó a könyvemről

Megírtam az egyik legnevetősebb könyvet, amit valaha írtak... Nem. Nem a beképzeltség, a szerénytelenség vagy valamiféle személyiségzavar mondatja ezt velem. Részemről tény, mert minden sora mulatságos, ha valaki nem csak olvasni tud és érti, de meg is érti mindazt, amit a könyv mondani szeretne.

Nincs jelentősége és kiadva sem lesz. Nincs már bennem a jóleső vágy, hogy visszabántsam a mucsaiakat, akik a megszámlálhatatlan aljasságuk által ennyi vidám időt okoztak nekem azzal, hogy témát adtak. Döbbenetesen sok boldog, nevetős percet, órát és napot köszönhetek Nekik, hogy írhattam Róluk.

Már nincs bennem se harag, sem csalódottság, csupán hála és szeretet. Az írás volt az én El Camino-m. Utálattal, undorral indultam el az úton, megbántott és dühös voltam, hogy egyetlen dolgot sem képesek értékelni bennem, még a számukra nagy hasznot hozó, végtelen szeretettel végzett munkámat sem. Csak egy pesti szutyok voltam a szemükben, akit mindennap meg lehet alázni és bántani, mert első ránézésre védtelen és a túlerejükkel szemben gyenge.

Amiről fogalmuk sem lehetett, az az, hogy én vagyok a világ legnagyobb színésze. Egy olyan világban, ahol idióta létére a legtöbb ember az okosat adja elő nagyon rosszul, én mindig tökéletesen, játszom az általuk kétségbeesve remélt és tőlem elvárt hülyét. Higgyétek el, kibaszott jól csinálom.

Mire az út végére értem, minden rossz megváltozott, átalakult valami egészen mássá vagy egyszerűen csak elmúlt. A mucsaiak már itt vannak a szívemben. Szeretettel, hálával gondolok rájuk és ez az én zarándokutamnak, az írásnak köszönhető. A könyv pedig megmarad számomra emléknek. Amennyiben mégis kiadásra kerül, az álmom válik valóra.